-
1 συνηθείας
συνηθείᾱς, συνήθειαhabitual intercourse: fem acc plσυνηθείᾱς, συνήθειαhabitual intercourse: fem gen sg (attic doric aeolic) -
2 συνήθεια
συνήθεια, ἡ,A habitual intercourse, acquaintance, intimacy, αἱ πρὸς ἀλλήλους ς. Isoc.1.1;διατριβαὶ καὶ -θειαι μετά τινων Aeschin.2.23
; ἡ τῶν φίλων ς. ib.152;σ. καὶ φιλία Arist.GA 753a12
; ἡ πολιτικὴ ς. Id.EN 1181a11;τὰς τῶν φαύλων σ. ὀλίγος χρόνος διέλυσε Isoc.1.1
;ὅπως ἂν αἱ σ. διαζευχθῶσιν Arist.Pol. 1319b26
; καὶ αὐτῷ δέ μοί εἰσι ς. PCair.Zen.42.2 (iii B.C.);ὢν ἡμῖν ἐν συνηθείᾳ PMich.Zen.82.3
(iii B.C.).b sexual intercourse, X.Cyr.6.1.31 (v.l.);σ. ἔχειν μετὰ γυναικός Plu.2.310e
;πρὸς γυναῖκα Vett.Val.288.23
.2 of animals, herding together, Arist.HA 575b19; νέμεσθαι κατὰ συνηθείας in herds, ib. 611a7, cf. Ael.NA2.31; so of soldiers, κατὰ συνηθείας in messes, Plb.35.4.14.II habit, custom, h.Merc.485 (pl.), Hp.VM3, Pl.R. 516a, etc.; pl., φαῦλαι ς. bad habits, Epicur.Sent.Vat.46; ; ἐν τοῖς ἤθεσι τοῖς τῆς ἑαυτοῦ συνηθείας in his own accustomed haunts, Id.Lg. 865e; ἡ σ. τοῦ ἔργου habituation to it, X.Cyn.12.4;λήθην ἢ συνήθειαν τῶν ἀδικημάτων D. 19.3
, cf. 60.27;πολλῆς.. σ. ἡ ῥητορική Epicur.Fr.46
; τῇ σ. τοῦ εἰδώλου by being used to it, 1 Ep.Cor.8.7; practice, Plb.1.42.7, cf.Pl. Lg. 656d: with Preps.,διὰ συνήθειαν Id.Sph. 248b
; διὰ τὴν ς. Arist. HA 494b21;ἐκ συνηθείας OGI629.12
,79 (Palmyra, ii A.D.); κατὰ ς. Pl.R.l.c.;παρὰ συνήθειαν Id.Lg. 655e
;ἠναγκάσμεθα ὑπὸ συνηθείας Id.Tht. 157b
; σ. ἔχειν τῇ πολιτείᾳ to be used to it, practised in it, Plb.39.5.2;σ. κτᾶσθαι πρὸς τὰ κοινά Plu.2.791a
.2 the customary usage of language,ἐκ σ. ῥημάτων καὶ ὀνομάτων Pl.Tht. 168b
, cf. Chrysipp.Stoic.3.33; εἰς συνήθειαν ἐποίησε τοῦ λόγου τούτου τὴν πόλιν καταστῆναι brought the city to habitual use of this phrase, Aeschin. 1.165; ἡ σ. τῶν Ἑλλήνων, αἱ κατὰ τὰς διαλέκτους ς., Phld.Rh.1.59 S., Gal.18(2).237, Phld.Po.5.2; ἐν τῇ τεχνικῇ καὶ μὴ εἰκαίᾳ ς. Diocl. Magn.Stoic.3.214: abs., ordinary language, ἐν τῇ ς. Plu.2.22f, cf.ib.c, 1113a; κατὰ τὴν ς. A.D.Synt.323.22, cf. Demetr.Eloc.69, al., D.H. Amm.2.11, Herod.Med. in Rh.Mus.49.549.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συνήθεια
-
3 συν-ήθεια
συν-ήθεια, ἡ, das Zusammenwohnen, -leben; Ael. H. A. 16, 36; geselliger Umgang, διαφέρουσιν ἐν ταῖς πρὸς ἀλλήλους συνηϑείαις, Isocr. 1, 1; πρὸς Ἱππόνικον, ib. 2; von Liebesgemeinschaft, Xen. Cyr. 6, 1, 31; τῶν φίλων, Aesch. 2, 152; – Angewöhnung, Gewohnheit (= ἔϑος, S. Emp. pyrrh. 1, 146), H. h. Herc. 485; συνηϑείας δέοιτ' ἄν, εἰ μέλλοι τὰ ἄνω ὄψεσϑαι, Plat. Rep. VII, 516 a; κατὰ συνήϑειαν τοῦ προτέρου βίου, X, 620 a; ὑπὸ συνηϑείας, aus Gewohnheit, Theaet. 157 b; ἐκ συνηϑείας ῥημάτων τε καὶ ὀνομάτων, nach dem Sprachgebrauche, 168 b (so bes. oft Schol. ἐν τῇ συνηϑείᾳ, z. B. zu Ar. Nubb. 243; so auch πολλαί εἰσι συνήϑειαι, S. Emp. adv. gramm. 228); τῶν ἀδικημάτων, Dem. 19, 3; πρός τινα, Pol. 1, 43, 4 u. A.; Uebung, πολλῆς δεῖται ἐμπειρίας καὶ συνηϑείας, Pol. 1, 42, 7. – Im plur. auch = καταμήνια, Arist. H. A. 6, 21.
-
4 συνηθεια
ἥ1) общение, близость(σ. καὴ φιλία Arst.)
2) связь, сожительство Xen.3) ( у животных) спаривание Arst.4) кучка или стадоκατὰ συνηθείας Arst. — стадами, Polyb. отдельными группами
5) привычка, навык HH.σ. τινος Xen., Dem. — привычка к чему-л.;
6) практика, упражнение(ἐμπειρία καὴ σ. Polyb.; συνήθειαν ἔχειν τινί Polyb.; συνήθειαν κτᾶσθαι πρός τι Plut.)
7) обыкновение, обычай(ἔστι σ. ὑμῖν, ἵνα … NT.)
8) обычное употребление(ῥημάτων καὴ ὀνομάτων Plat.)
9) разговорный язык, говор(τῶν Ἀθηναίων Sext.)
ἐν τῇ συνηθείᾳ Plut. — в просторечии -
5 непривычкгг
непривыч||кггж ἡ ἔλλειψη συνήθειας:с \непривычкггки ἀπό ἐλλειψη συνήθειας. -
6 συνήθεια
συν-ήθεια, ἡ, das Zusammenwohnen, -leben; geselliger Umgang; von Liebesgemeinschaft; Angewöhnung, Gewohnheit; ὑπὸ συνηϑείας, aus Gewohnheit; ἐκ συνηϑείας ῥημάτων τε καὶ ὀνομάτων, nach dem Sprachgebrauche; Übung -
7 προς-φέρω
προς-φέρω (s. φέρω), hin-, hinzu-, hinantragen, -bringen, anbringen, anlegen; ἆϑλον, Pind. Ol. 9, 108; χέρα οἱ προςενεγκεῖν, P. 9, 36, Hand an Einen legen, Gewalt brauchen (wie auch sonst, vgl. Pol 2, 31, 2 u. Luc. Mar. D. 4, 2); προςφέρειν ἀνάγκην τινί, Zwang gegen Einen brauchen, Her. 7, 136. 172; βίην τινί, 9, 108, wo die meisten mss. das med. haben; vgl. ἀνάγκαν γὰρ ϑεοὶ προς-ήνεγκαν, Aesch. Ch. 74; ϑήραν σκηνήμασιν, 249, μηδὲ προςφέρειν μέϑυ, Soph. O. C. 482; λουτρὰ προςφέρειν πατρί, El. 426, vgl. O. C. 786; προςφέρειν πύργοισι κλιμάκων προςαμβά-σεις, Eur. Phoen. 491, u. öfter; auch ἀνάγκην, Hipp. 282; κακὸν νέον παλαιῷ, Med. 78; προςφέρων καρδίᾳ τόλμαν, Pind. N. 10, 30; πόλεμόν τινι, Her. 7, 9, 3; auch λόγον τινί, eine Rede brauchen gegen Einen, d. i. ihn anreden, ihm einen Antrag machen, 3, 134. 5, 30. 8, 52. 100; dah. προςφέρειν τινί τι, Einem Etwas vortragen, vorbringen, 3, 74. 5, 40. 6, 125; τὰ προςφερόμενα πρήγματα, die aufgetragenen Geschäfte, 2, 173; auch ἔπος, Eur. Ion 1002; λόγον, I. A. 97; καινὰ σοφά, μηχανήν, Ar. Thesm. 1130. 1132; ἐλέγχους, Lys. 484; λόγους τινί, Thuc. 2, 70. 3, 109; auch δῶρα, 2, 97, ἴαμα, 2, 51; οὐκ ἔχει λόγον οὐδένα ὧν προςφέρει, Plat. Gorg. 465 a; εὐεργεσίαν, ibd. 513 e; μήτε τὸ ὂν πρὸς τὸ μὴ ὂν προςφέρειν, Soph. 238 b; τῷ σώματι τροφὴν καὶ φάρμακα, Phaedr. 270 b; πρὸς ὃ τοὺς λόγους προςοίσει, ib. a; Xen. τινὶ λόγους περὶ συνηϑείας, Cyr. 6, 1, 31; Folgde, πᾶσαν βίαν προςφέρειν καὶ μηχανήν, Pol. 2, 2, 7; D. Sic. 16, 8; – von Speisen, vorsetzen, Xen. Mem. 3, 11, 13; προςήνεγκαν ἐμφαγεῖν, Cyr. 7, 1, 1; – eintragen, einbringen, ἑκατὸν τάλαντα προςφέρειν, Her. 3, 91; Thuc. 1, 138; τέλη, Abgaben bringen, οἳ δώδεκα μνᾶς ἀτελεῖς αὐτῷ προςέφερον Dem. 27, 9; dah. τὰ προςφέροντα = das Einträgliche, Nutzen Bringende. – Pass. προςφέρεσϑαί τινι, sich auf Einen losbewegen, ihn anfallen, angreifen, oft Her., πρός τινα, 5, 34. 111. 112, wie Xen. An. 7, 1, 6; τινί, Her. 5, 109. 111; κατὰ τὸ ἰσχυρότερον προςενείχϑησαν, 9, 71; ἐκ τοῠ Ἰκαρίου πελάγεος προςφερόμενοι, losbrechen aus dem Ikarischen Meere, 6, 96; doch auch in freundlichem Sinne, sich Einem nähern, 7, 6; sich mit ihm unterhalten, πρός τινα, φίλοι προςφέρεσϑε πρὸς φίλον, Eur. Cycl. 176; τολμηρότερον προςφέρεσϑαί τινι, Thuc. 4, 126, u. öfter; mit Einem umgehen, ihn behandeln, ihm gut oder schlecht begegnen, προςηνέχϑην πρὸς τοὺς πολίτας μετὰ πρᾳότητος, Isocr. 3, 32; οὕτω πρὸς τὸ πλῆϑος προςενήνεκται, Dem. 24, 111; τίνα τρόπον προςφέρει πρὸς τὰ παιδικά, Plat. Lys. 205 b; Phaedr. 252 d u. öfter; vgl. noch πότερον εἰς ἀκρίβειαν τοῦ μαϑήματος ἰτέον τὸν μέλλοντα πολίτην ἔσεσϑαι μέτριον, ἢ τὸ παράπαν οὐδὲ προςοιστέον, Legg. VII, 809 e; Folgde; auch wie das act., πᾶσαν σπουδὴν καὶ μηχανὴν προςφερόμενος, Pol. 1, 18, 11; προςενεγκάμενοι πρὸς τὸν Ἀχαιὸν τὴν χάριν ταύτην, 4, 51, 2; u. a. Sp., φιλανϑρώπως τοῖς καταίρουσιν, ἀδίκως τοῖς οἰκείοις Luc. Phal. prior. 10, δυςμενῶς μοι προςενηνεγμένος Tim. 38. – Auch προςφέρεσϑαι πρὸς λόγον, antworten, Xen. Cyr. 4, 5, 44. – Dah. προςφέρεσϑαί τινι, Einem nahe kommen = ihm ähnlich sein, auch εἴς τινα u. εἴς τι, Her. 1, 116. So auch im act., προςφέρομεν νόον ἢ φύσιν ἀϑανάτοις, Pind. N. 6, 4, Ggstz διαφέρειν. – Med. προςφέρεσϑαί τι, Etwas zu sich nehmen, genießen, σῖτον, Xen. Cyr. 4, 2, 41; σῖτον προςενέγκασϑαι, Aesch. 1, 145; εἰ πέπερι προςηνέγκατο, S. Emp. pyrrh. 1, 84, öfter; dah. τὰ προςφερόμενα, das, was man zu sich nimmt, Nahrung, Kost, Xen. Cyn. 6, 2.
-
8 παρ-αλλάσσω
παρ-αλλάσσω, att. - άττω, 1) neben einander stehende Dinge abwechseln lassen, τοὺς ὀδόντας, die Zähne einer Säge so abwechseln lassen, daß der eine Zahn heraus-, der andere hineinsteht, Theophr.; daher verändern, φρένας, Soph. Ant. 298, im schlechten Sinne, verderben (s. 2); τὰ σημεῖα, vertauschen, Plat. Theaet. 194 d. – Auch vorbeigehen, vorübergehen, ἐπεὶ δὲ παρήλλαξαν οἱ πρῶτοι τὴν ἐνέδραν, Xen. Hell. 5, 1, 12; τὴν πόλιν, Pol. 5, 14, 3; τὸν ποταμόν, 15, 2, 8; τὸν τόπ ον, D. Sic. 3, 26; auch von der Zeit, τὴν ἡλικίαν, Hel. 10, 23. Daher übh. darüber hinausgehen, übertreffen, τινὰ τῷ τάχει, Arist. meteor. 1, 4; – fortgehen von Einem, τινά, Plut. Cam. 25; u. im schlimmen Sinne, übertreten, z. B. ein Gesetz, Aesch. 3, 192. – 2) intr. abweichen, verschieden sein von Etwas, γίγνεσϑαί τε ταῦτα ἀεὶ ὡςαύτως καὶ οὐδαμῇ οὐδὲν παραλλάττειν, Plat. Rep. VII, 530 d; abirren, παραλλάξαι τοῦ σκοποῦ καὶ ἁμαρτεῖν, Theaet. 194 a; ὅσα παραλλάττει τῶν πολλῶν ἐν ταῖς ἄλλαις πόλεσι δικαίων, Legg. XII, 957 b; sich entfernen, Aesch. Ag. 412; Φρύγες τὴν ἀγχοτάτω τῆς Παφλαγονικῆς σκευὴν εἶχον ὀλίγον παραλλάσσοντες, Her. 7, 73; Sp., εἶδεν γυναῖκα μηδὲν Ἐρινύος τραγικῆς παραλλάττουσαν, Plut. Dion. 55; dah. auch = sich auszeichnen, τῇ διαφορᾷ τοῦ καϑοπλισμοῠ πρὸς τὴν ἐνεστῶσαν χρείαν πολὺ παραλλάττειν, Pol. 18, 8, 2; auch impers., οὐ γάρ τι σμικρὸν παραλλάττει οὕτως ἔχον ἢ ἄλλως, es ist kein geringer Unterschied, Plat. Theaet. 169 e; – vom richtigen Wege abweichen, bes. übertr. vom Verstande kommen, wahnsinnig werden, διὰ νόσον ἤ τινα ἐνϑουσιασμὸν παραλλάξας, Plat. Tim. 71 e, öfter; Eur. Hipp. 935; Poll. 1, 15 ἐκ ϑεοῦ; – παρηλλαγμένος, unterschieden, abweichend, außerordentlich, καὶ ἴδιον Pol. 3, 55, 1, καὶ ξένη ἐπιφάνεια 2, 29, 1, öfter; παρηλλαγμένοι τοῖς μεγέϑεσιν ὄφεις, D. Sic. 17, 90; vgl. uoch διὰ τὸ παρηλλάχϑαι τὴν ἔξοδον πρὸς τὸν εἰϑισμένον καιρόν, er hatte im Vergleich mit der gewöhnlichen Zeit etwas Außerordentliches, Pol. 5, 56, 11, u. παρηλλαγμένον τῆς συνηϑείας 7, 17, 7.
-
9 ἝΛΚω
ἝΛΚω, impf. εἷλκον, fut. ἕλξω, aor. gew. εἵλκυσα, perf. u. aor. pass. εἵλκυσμαι, εἱλκύσϑην; εἷλξα erst Sp., auch ἕλξα, Orph. Arg. 256; – ziehen, schleppen; ἐξ ὄρεος δόρυ Il. 17, 743; νῆα εἰς ἅλα δῖαν 2, 152; ἐκ ζωστῆρος ὀϊστόν 4, 213; ἡμίονοι – ἀπήνην 24, 324. – Bes. zerren, schleppen, wie den gefallenen Hektor Achilles schleift, Il. 24, 52. 417; vgl. Eur. Andr. 108; von Hunden u. Geiern, Il. 17, 557; Her. 1, 140; ποδός, ποδῶν ϑύραζε, an den Füßen herausschleifen, Il. 11, 258 Od. 16, 276; ἕλξειν ἔοιχ' ὑμᾶς ἀποσπάσας κόμης Eur. Suppl. 883; vollständiger ἕλξει ϑύραζ' αὐτὸν λαβὼν τῶν ὀρχιπέδων Ar. Plut. 955; ohne λαβών so, Equ. 769; vgl. τῆς ῥινός Luc. Hermot. 73; als Gefangenen fortschleppen, Il. 23, 715, wie Soph. vrbdn οὔϑ' εἷλκον, οὔτ' ἂν ἦγον O. C. 932; eben so Plat. Rep. IV, 439 d; ἑλκόμενος ἀπὸ τοῠ βήματος Xen. Hem. 3, 6, 1; vgl. noch ναῦς ἀναδούμενοι εἷλκον κενάς Thuc. 2, 90, u. nachher ἑλκόμεναι, ins Schlepptau nehmen; dah. oft mit βίᾳ vrbdn, Ar. Nubb. 233 u. A.; auch ohne βίᾳ = Gewalt anthun, mißhandeln, Eur. Herc. Fur. 602. – Vor Gericht ziehen, immer mit dem Nebenbegriffe des Gewaltsamen u. des Widerstrebens auf der andern Seite; Ar. Nubb. 991; Her. 2, 65 u. A.; – übertr., von Reden, wie Plat. sagt ὥσπερ σκυλάκια ἕλκειν καὶ σπαράττειν τῷ λόγῳ τοὺς πλησίον Rep. IV, 539 b; wie auch Pind. N. 7, 103 ἀτρόποις ἑλκύσαι Νεοπτόλεμον ἔπεσι zu erklären; παιδίσκην Lys. 1, 12, zur Unzucht reizen. – Wie in ἑλκόμενοι καὶ μόγις, Plat. Rep. I, 350 d, sich das Gezwungene ausspricht, so ist auch bei ἕλκειν καὶ πείϑειν τὸν λεών, V, 458 d, an ein gewaltsames Leiten, wenigstens eines nicht willig folgenden Volkes zu denken; ἐπιϑυμία ἕλκει ἐφ' ἡδονάς Phaedr. 238 a; vgl. ἄνω κάτω τοὺς λόγους Theaet. 195 c; Crat. 386 e; εἰς τυραννίδας τὰς πολιτείας Rep. VIII, 568 c. – Andere Vrbdgn sind noch νευρήν, die Sehne des Bogens anziehen, spannen, Od. 21, 419; τόξον Her. 3, 21; Xen. An. 4, 2, 28; auch im med. bei Ath. XI, 470 c; τὴν ἴυγγα, s. ἴυγξ, – das Schwert ziehen, Soph. Ant. 1208; ἔγχος ἐπί τινι Eur. Rhes. 576; μάχαιραν ἐκ κολεοῠ D. L. 6, 65; – ἱστία, die Segel aufziehen, Od. 2, 426; δίκτυον ἐς βόλον Theocr. 1, 40; – τάλαντα, die Wage aufzichen, um zu wägen, Il. 8, 72. 22, 212, woran sich die Bdtg des Gewichts reiht, welches die Wagschale niederzieht; τὰ πλεῖον ἕλκοντα βαρύτερα νομίζεται Plat. de leg. 316 a; Arist.; mit dem acc. des Gewichts, Her. öfter, z. B. τρίτον ἡμιτάλαντον ἕκαστος ἕλκων 1, 50; Arist. H. A. 8, 6; vgl. Pol. 22, 16, 19; übertr., aufwiegen, entsprechen, ἕλκων τὴν τοῦ συγγραφέως προστασίαν 12, 28, 6, vgl. 8, 21, 2; – in die Länge ziehen, τὸν χρόνον τῶν συνϑηκῶν ἀεί, Pol.; intr., λέγεται τὴν σύστασιν ἐπὶ τοσοῠτο ἑλκύσαι, soll sich so lange hingezogen haben, Her. 7, 167; τῆς συνηϑείας ἑλκυσϑείσης Pol. 31, 21, 8; – βίοτον, das Leben hinschleppen, Eur. Or. 207, wie μακρόπνουν ζόαν Phoen. 1535; γῆρας Sp.; auch ποδὸς βάσιν, einherschleichen, wie πόδα, Theocr. 7, 21; dah. vom Tanz, s. ἑλκύω; – προφάσεις, lange Ausflüchte machen (oder sie bei den Haaren herbeiziehen), Her. 6, 86; Ar. Lys. 726; vgl. πᾶν πρᾶγμα καὶ κατηγορίαν, alles Mögliche herbeiziehen, Pol. 31, 10, 4; vgl. auch λόγους oben; – in sich ziehen, einathmen, die Luft, Tim. Locr. 101 a; Arist., ταῖς ῥισί, riechen; von Pflanzen, einsaugen, Theophr.; in langen Zügen trinken, zechen, ἄμυστιν Eur. Cycl. 417; Ar. Equ. 107; πυκνάς Alex. bei Ath. XI, 470 e; auch μαστούς, Eur. Phoen. 987, vgl. Ion 1200; – das Loos ziehen, Apolld. 2, 8, 4; – πλίνϑους ἑλκύσαι, Ziegel streichen, Her. 1, 179; – ἡ ϑυρὶς ἕλκει, zieht, macht Zug, Theophr. 1; – χλανίδα, hinterher schleppen lassen, Ephipp. Ath. VIII, 347 c, wie ϑοἱμάτιον ἕλκων Archipp. bei Plut. Alcib. 1; ὄνομα, seinen Namen herleiten, bekommen, D. Per. 42, wie τὸ γένος ἀπό τινος, Strab. XI, 515; ὁ ἄρτος ἕλκει χρῶμα κάλλιστον, nimmt die Farbe an, Ath. III, 113 c; wie φαντασίαν Pol. 32, 20, 5. – Das med. oft = act.; ξίφος, er zog sein Schwert, Il. 1, 194, oft; χαίτας ἐκ κεφαλῆς, sich die Haare ausraufen, 10, 15; δίφρον ἀσσοτέρω πυρός, sich den Sessel näher ans Feuer ziehen, Od. 19, 506; – τιμάς, ἄφενος, an sich raffen, reißen, Theogn. 30. – Vom Holze, sich werfen, reißen, Theophr. – Von Flüssen, Gegenden, sich wohin ziehen, erstrecken, z. B. ἕλκεται αἶα πρὸς ἀνατολήν D. Per. 1086; a. sp. D., wie Lycophr. 702.
-
10 ἦθος
ἦθος, τό (vgl. ἔϑος), 1) der gewohnte Aufenthalt, Wohnsitz, Wohnort, wohl nur im plur., eigtl. ion., s. Greg. Cor. p. 494; bei Hom. von Thieren, ἤϑεα καὶ νομὸς ἵππων, Il. 6, 511. 15, 268; von Schweinen, κατὰ ἤϑεα κοιμηϑῆναι Od. 14, 411, also Stall, Kosen; vgl. Arist. de mundo 6 med. τὸ χερσαῖον ζῷον εἰς τὰ ἤϑεα καὶ νομοὺς ἐξερπύσει. Von Fischen, Opp. H. 1, 93. Von Menschen, ἕπεται πόλιν τε καὶ ἤϑεα λαῶν, Wohnungen der Menschen, Hes. O. 169. 527; auch Pind., Λακεδαιμονίων μιχϑέντες ἀνδρῶν ἤϑεσι P. 4, 257, nach Lacedämon gekommen; Aesch. Suppl. 62; oft Her., Κιμμέριοι ἐξ ἠϑέων ὑπὸ Σκυϑέων ἐξαναστάντες 1, 15, ἀπήλαυνε ἐς ἤϑεα τὰ Περσῶν 1, 157; 4, 80; auch Eur., πατρίδος ϑεοί μ' ἀφιδρύσαντο γῆς ἐς βάρβαρ' ἤϑη Hel. 281; sp. D., ἤϑεα γαίης D. Per. 294, öfter; einzeln in sp. Prosa, wie Arr. καὶ Ταξίλην ἀποπέμπει ὀπίσω εἰς τὰ ἤϑεα τὰ αὑτοῦ, An. 5, 20, 6; ἔνϑα φίλα τὰ ἤϑη αὐτῷ καὶ τριβαὶ κεχαρισμέναι Ael. H. A. 11, 10, öfter; Philostr. braucht so auch den sing. – Bei Plat. Tim. 42 e, ἔμενεν ἐν τῷ ἑαυτοῠ κατὰ τρόπον ἤϑει, u. Legg. IX, 965 e, ὁρῶν τὸν ἑαυτοῦ φονέα ἐν τοῖς ἤϑεσι τοῖς τῆς ἑαυτοῦ συνηϑείας ἀναστρεφόμενον, ist an das Geistige zu denken, so daß diese Stellen den Uebergang zu der folgenden Bdtg machen. – 2) Gewohnheit, Herkommen, Sitte, Hes. O. 139, καὶ νόμοι Th. 66; Her. 2, 35, wie Eur. ἐς καινὰ δ' ἤϑη καὶ νόμους ἀφιγμένην, Med. 238; die Art der Menschen zu handeln u. zu reden, Charakter, Sinnesart, Gesinnung, ἐπίκλοπον Hes. O. 67; ἦϑος ἐμφυές Pind. Ol. 10, 21; συγγενές 13, 13; φίλα γὰρ κέκευϑεν ἤϑη Aesch. Pers. 640; ἀκίχητα ἤϑεα καὶ κέαρ ἀπαράμυϑον Prom. 184; ὦ μιαρὸν ἦϑος Soph. Ant. 742; παιδεύειν ἦϑος Ai. 592; Eur. Suppl. 869; τὰ τῶν νέων ἤϑη, πολιτείας, Plat. Rep. VIII, 549 a Legg. XI, 929 c; ἐν νόμων ἤϑεσι u. ä. oft; im sing. Charakter, Gemüth, φρόνιμον καὶ ἡσύχιον Rep. X, 604 e; γενναῖον VI, 496 b; ἀνδρεῖον Polit. 308 a; τὸ τῆς ψυχῆς ἦϑος Rep. III, 400 d, öfter; ἐν τοιούτοις ἤϑεσι παιδευϑέντες Isocr. 4, 82. Häufig πρᾷος τὸ ἦϑος, mild an Sinnesart, Plat. Phaedr. 243 c; φιλόπολις τὸ ἦϑος Thuc. bei Poll. 9, 26; βελτίων τὸ ἦϑος Dem. 20, 14; ἀσϑενὴς τὸ ἦϑος Arist. H. A. 9, 12; Sp., wie Luc. Salt. 72; selten in solchen Verbindungen τῷ ἤϑει, wie Theophr. char. 6; auch im plur., κόσμιοι τὰ ἤϑη, Ath. VI, 260 d, κράτιστος τὰ ἤϑη D. L. 6, 64; ἁπλοῖ τοῖς ἤϑεσι, D. Sic. 5, 21, was Phryn. 364 tadelt, vgl. Lob. zu der Stelle; Sp. so auch mit praepos., βδελυροὶ εἰς τὰ ἤϑη, Luc. Pseudol. 1, 16; ὑψηλὸς ἐν ἤϑει, Plut. Dion. 4; ἱερὸς τὴν τέχνην καὶ κατὰ τὰ ἤϑη, Ath. I, 1 e. – Vgl. ἔϑος; Plat. vrbdt τρόπων ἤϑεσι καὶ ἔϑεσι, Legg. XII, 968 d; τρόποι καὶ ἤϑη X, 896 c. – Auch vom äußern Wesen, ἱλαρὸν τὸ ἦϑος Xen. Conv. 8, 3. – Jeder Ausdruck der Sinnesart, Mienen u. Gesichtszüge, insofern sich ein Charakter darin ausdrückt, bes. die ruhigen Seelenzustände, im Ggstz von πάϑος. S. die compp.
-
11 ανακομιζω
Pind. ἀγκομίζω1) тж. med. перевозить, доставлять (преимущ. вверх по течению, вглубь страны и т.п.)(τὰ ὅπλα εἰς τέν ἀκρόπολιν Xen.; τιμέν πρός τινα Arst.)
ἀνακομισθέντων πάντων Her. — когда все были доставлены (по Нилу в Мемфис);τὰ ἐπιτήδεια ἀνακεκομισμένοι ἐν τοῖς ἰσχυροῖς Xen. — перевезя продовольствие в укрепленные пункты2) возвращать обратно(τινά Xen.)
; med.-pass. возвращаться(ἀσφαλῶς ἀνακομισθῆναι Plut.)
Αἰγίνῃ ὄντες ἐπ΄ οἴκου ἀνακομιζόμενοι Thuc. — находящиеся в Эгине на пути домой;ἀνακομισθεὴς ἐς Πελοπόννησον Plut. — вернувшись в Пелопоннес3) уводить, уносить; med.-pass. ускользать(ἐκ τῆς ναυαγίας Polyb.)
ἀνακομίζεσθαι ἑαυτὸν ἐκ τῆς πρός τινα συνηθείας Plut. — прекратить общение с кем-л.4) med. вестиπρόσωθεν ἀνακομίζεσθαί τι Eur. — начать издалека рассказ о чем-л.
5) med. приводить в исполнение, довершать(τὸ ἔπος τινός Pind.)
-
12 ανωμαλια
ион. ἀνωμᾰλίη ἥ1) неровность(ὁδοῦ, τόπων Polyb.; τῶν ὀχθῶν Plut.)
2) неравномерность(κινήσεως Arst.)
3) неравенство(κτήσεως Arst.; τύχης Diod.)
4) запутанность, нескладность(τῆς κατηγορίας Aeschin.)
5) беспорядочность, расстроенность(ἀ. καὴ ταραχή Isocr.)
6) непостоянство, неустойчивость(τῆς φύσεως Polyb., τῆς συνηθείας Plut.)
7) неодинаковость, неоднородность(φωνῆς Arst.)
8) отклонение, неправильность(περὴ τέν σελήνην Plut.)
9) грам. неправильность формы, аномалия Gell. -
13 привычка
привыч||каж ἡ συνήθεια, τό συνήθειο, ἡ δξη [-ις]:плохая \привычка ἡ κακή συνήθεια, ἡ κακή ἐξις· это вошло́ у него́ в \привычкаку τοῦ ἐγινε συνήθεια, τό πήρε συνήθειο· по \привычкаке ἀπό συνήθεια· иметь \привычкаку ἔχω τή συνήθεια· дело \привычкаки ζήτημα συνήθειας. -
14 усвоение
усвоениес1. ὁ ἐθισμός, ἡ ἐξοικείωση/ ἡ ἀπόκτηση συνήθειας (привычки и т. п.)·2. (знаний) ἡ ἐκμάθηση, ἡ ἀφομοίωση [-ις]·3. (пищи и т. ἡ.) ἡ ἀφομοίωση [-ις]. -
15 συνήθεια
η, συνήθ(ε)ιο τό привычка, обыкновение; обычай;ζήτημα συνήθειας — дело привычки;
είναι συνήθεια σε κάποιον — быть в обычае у кого-л.;
δεν έχω συνήθεια — не иметь привычки;
τώχω συνήθεια — я уже привык;
του έγινε συνήθεια — или τό πήρε συνήθειο — это вошло у него в привычку;
κατά ( — или από) συνήθεια — по привычке;
κατά την συνήθεια - — ло обычаю;
παρά τη συνήθεια — против обыкновения;
έχω τη συνήθεια — иметь обыкновение;
§ κάθε τόπος και συνήθειο — погов, что ни город, то норов
-
16 непривычный
[νιπριβύτσνυϊ] εκ. έλλειψη συνήθειας -
17 непривычный
[νιπριβύτσνυϊ] επ έλλειψη συνήθειας -
18 приобретение
-я ουδ.απόκτηση•приобретение знаний απόκτηση γνώσεων•
приобретение опыта απόκτηση πείρας•
приобретение навыка απόκτηση συνήθειας.
|| απόκτημα, το αποκτημένο εύρημα•ценное приобретение πολύτιμο εύρημα.
-
19 κονδυλίζω
A strike with the fist, Hyp.Fr.98 ([voice] Act. and [voice] Pass.), Aristid.2.95 J.: metaph., maltreat, oppress, ; εἰς κεφαλὰς πτωχῶν ib.Am.2.7; alsoαὑτὴν εἰς ἀνάμνησιν κ. Lib.Decl.26.20
:—[voice] Pass., ὑπὸ συνηθείας ἀεὶ κεκονδυλισμένος inured to buffetings, Longin.44.4, cf. D.L.2.21.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > κονδυλίζω
-
20 παραλλάσσω
A , Plu.Cim.1, Arr.Epict.3.21.23 :— cause to alternate, π. τοὺς ὀδόντας make the alternate teeth of the saw stand contrary ways, Thphr.HP5.6.3 ; π. τὰς ἀρχάς make the ends [ of the bandages] overlap or cross, Hp.Fract. 29 ; παραλλάξας having transposed [ the two], Pl.Tht. 193c ; π. τῶν αἰσθήσεων τὰ σημεῖα transpose, interchange the impressions received from the senses, ib. 194d ; ἐὰν παραλλάξῃ τὴν τομήν transposes the caesura, Heph. 15.18 :—[voice] Pass., overlap, of the ends of broken bones, Hp.Fract.31 ; ὀδόντες παρηλλαγμένοι (in persons with hollow palate) Id.Epid.6.1.2.2 change, alter, ὀλίγα π. Hdt.2.49 ; μίαν μόνον συλλαβὴν π. Aeschin.3.192, cf. Arist. Top. 119a15 ; esp. alter for the worse,π. φρένας χρηστάς S.Ant. 298
; twist,τὸν λόγον Chrysipp.Stoic.2.258
:—freq. in [voice] Pass., to be altered,πολὺ παρηλλάχθαι τὴν ἔξοδον πρὸς τὸν εἰθισμένον καιρόν Plb.5.56.11
, etc.;τὸ κίνημα παρηλλαγμένον τῆς συνηθείας Id.7.17.7
: hence παρηλλαγμένος, η, ον, strange, extraordinary, Id.2.29.1, 3.55.1;παρηλλαγμένους τοῖς μεγέθεσιν ὄφεις D.S. 17.90
; ὑποδήματα π. peculiar footwear, Satyr.1.3 of Place, pass by or beyond,ἐνέδραν X.HG5.1.12
, Plb.5.14.3, etc.;ὅταν τὸ ὕδωρ παραλλάξῃ τὸ χωρίον D.55.17
; elude, avoid, Plu.Cam. 25 ; so Astrol., τὴν διάμετρον ἀκτῖνα π. Vett. Val.142.5 ; also, get rid of,διακρούσασθαι καὶ π. τὸ πάθος Plu.Caes.41
.4 go beyond, surpass,τῷ τάχει π. τὰ ἄστρα Arist.Mete. 342a33
; exceed in point of time,τὴν παιδικὴν ἡλικίαν Plu.Alc.7
, Cim.1 : c. acc. pers. et gen. rei, γραμμέων συνθέσιος οὐδείς κώ με παρήλλαξεν [Democr.] 299.II intr., deviate from one another, of two tunnels or the like , which start from opposite directions, and, instead of meeting, miss each other,ὀλίγον τι π. τῆς χώρης Hdt.2.11
; of bones, ἄρθρον παραλλάξαν displaced, Hp.Art.17 ; πόροι παραλλάττοντες deviating, not in line, opp. κατάλληλοι, Arist.Pr. 905b8, cf. 890b39.3 differ or vary from,τῶν πολλῶν.. δικαίων Pl.Lg. 957b
;πολύ τι τῶν ἄλλων Thphr.HP4.10.5
; τῶν προκειμένων Hdn.Gr.2.948 ;παραλλάξουσιν ἀλλήλων κατὰ παρρησίαν Phld.Lib.p.43
O.;π. ἀπότινος Arr.Epict.3.21.23
: abs., differ, vary,ὀλίγον παραλλάσσοντες Hdt.7.73
;ἡ χρεία π. μικρόν Arist.Pol. 1254b24
;μήκη παραλλάττοντα Epicur.Ep.2p.43U.
;μικρὸν ταῖς γλώτταις Str.4.1.1
;π. κατὰ τὰς ὀσμὰς καὶ τοὺς χυλούς Thphr.HP1.12.3
;τοσοῦτον τῆς δόξης παραλλαττούσης Isoc.9.25
; τὸ παρηλλαχός the changeable, Chrysipp.Stoic.3.129 ; also, of persons, οἱ παρηλλαχότες those whose character has changed, ib. 125.b impers., οὐ σμικρὸν παραλλάττει οὕτως ἔχον ἢ ἄλλως it makes no small difference, Pl.Tht. 169e.4 π. τοῦ σκοποῦ go aside from the mark, ib. 194a : metaph.,π. τῶν φρενῶν Lys.Fr.90
: abs., οὐχ ὑπὸ γήρως οὐδὲ νόσου π. Plu.Luc.43.5 change direction, of the wind, Arist.Pr. 945a36 ; deviate from the straight course,παραλλάξαντι ἐξ Ἀβύδου ὡς ἐπὶτὴν Προποντίδα Str.13.1.22
; οὐδαμῇ οὐδὲν π. Pl.R. 53ob ; go astray, be out of one's wits, Id.Ti. 27c, 71e ; λόγοι παραλλάσσοντες delirious, E.Hipp. 935 ; degenerate, decline,εἰς μοναρχίαν ἐπαχθῆ Plu. Rom.26
.7 to be superior to, c. gen., π. ἅλιος ἄστρων Epigr. ap. D.L.8.78 ;π. ταῖς ψυχαῖς Sosyl.1
J.; τῇ διαφορᾷ τοῦ καθοπλισμοῦ πρὸς τὴν χρείαν παραλλάττων superior in.., Plb.18.25.2 ;κατά τι Iamb.Comm.Math.8
.8 Geom., of figures, coincide partially when applied, Euc.1.8, 3.24, Aristarch.Sam.8.9 Astron., display parallax, Ptol.Alm.5.11.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παραλλάσσω
- 1
- 2
См. также в других словарях:
συνηθείας — συνηθείᾱς , συνήθεια habitual intercourse fem acc pl συνηθείᾱς , συνήθεια habitual intercourse fem gen sg (attic doric aeolic) … Greek morphological index (Ελληνική μορφολογικούς δείκτες)
Ιαπωνία — Επίσημη ονομασία: Αυτοκρατορία της Ιαπωνίας Έκταση: 377.835 τ. χλμ. Πληθυσμός: 126.771.662 (2001) Πρωτεύουσα: Τόκιο (8.130.408 κάτ. το 2000)Νησιωτικό κράτος της ανατολικής Ασίας, χωρίς σύνορα στην ξηρά με άλλη χώρα. Βρέχεται στα Β από την… … Dictionary of Greek
ЗЕНОДОТ — • Zenodŏtus, Ζηνόδοτος, 1. из Эфеса, ученик Филета, учитель и воспитатель сыновей Птолемея, сына Лага. Птолемей Филадельф, преемник последнего, назначил его старшим библиотекарем большой александрийской библиотеки. Он приобрел… … Реальный словарь классических древностей
наоукъ — НАОУК|Ъ (12), А с. 1.Привычка, навык: ˫Ако аште наѹкъ имѣѥши о грѣсѣхъ. наложи на нь || страхъ б҃жии и мѹкы вѣчьны˫а. и прѣодолѣѥши Изб 1076, 87 об.–88; то же Пр 1383, 80б; ПрЮр XIV, 135в; Ди˫аволъ никогоже не нудить нъ тъкъмо насѣваѥть. а зълъ… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
обычаи — ОБЫЧА|И (501), ˫А с. 1.Привычка, обыкновение: И слышѧштѧ гл҃ы нечисты. и обычѧ˫а пагѹбьны. раждизаюштѧ и распалѧюштѧ и въжизаюштѧ на блѹдъ. Изб 1076, 223; се бо и сиць обычаи имѧше блаженыи. ˫акоже многашьды въ нощи въста˫а. и отаи вьсѣхъ… … Словарь древнерусского языка (XI-XIV вв.)
έρμαξ — ἕρμαξ, ὁ (Α) [έρμα] 1. σωρός από πέτρες γύρω από αγάλματα τού Ερμή που τοποθετούσαν στις οδούς, σχηματιζόμενος εξαιτίας τής παλιάς συνήθειας τών αρχαίων να ρίχνει κάθε διαβάτης μια πέτρα στον σωρό, ο αρμακάς 2. (κατά τον Ησύχ.) «ἕρμακες ὕφαλοι… … Dictionary of Greek
αποκρυφισμός — Όρος με τον οποίο χαρακτηρίζονται όλα τα ιστορικο πολιτιστικά φαινόμενα, σε οποιαδήποτε χώρα, εποχή ή πολιτισμό, τα οποία συνίστανται στην κατοχή και την άσκηση μιας μυστικής διδασκαλίας, λίγο έως πολύ πολύπλοκης και συστηματικής, που έχει ως… … Dictionary of Greek
ασυνήθεια — ἀσυνήθεια, η (Α) έλλειψη συνήθειας, πείρας ή οικειότητας … Dictionary of Greek
βρομούσα — Κοινή ονομασία ορισμένων ειδών ημιπτέρων εντόμων. Το είδος codophila varia είναι πολύ συνηθισμένο στην Ελλάδα και η ονομασία του οφείλεται στην αποκρουστική και επίμονη μυρωδιά του που αποτελεί εξαιρετικά αποτελεσματικό μέτρο προστασίας εναντίον… … Dictionary of Greek
δικαίωμα — Ο όρος δ. έχει γενική έννοια και εκφράζει κάθε εξουσία ή προνόμιο, καθώς επίσης και κάθε ευχέρεια που αναγνωρίζουν οι νόμοι (θετικό δίκαιο) ή τα έθιμα σε ένα πρόσωπο. Παράλληλα, αναφέρεται και στη δυνατότητα που έχουν τα άτομα να διεκδικήσουν… … Dictionary of Greek
δράμα — Όρος που υπό ευρεία έννοια αναφέρεται σε κάθε έργο που προορίζεται να παιχτεί στη σκηνή (τραγωδία, κωμωδία, φάρσα, θρησκευτική παράσταση κλπ.). Ο ορισμός αυτός, που έχει λόγια προέλευση και βασίζεται στην ετυμολογική σημασία του όρου,… … Dictionary of Greek